Tessedik egykori Gazdasági Iskolája 1791-ben épült barokk stílusban, amely az ország első mezőgazdasági iskolája volt. Az iskola megszűnése után 1834-1906 között gimnázium.1907-59-ig tanítóképző, 1960-ban az óvóképző diákotthona volt,1973-tól lett a múzeum székháza. Főbejárata fölött a következő latin nyelvű felirat olvasható: „Ez intézettel kiűzetik a hazai iskolákból a tétlenség. A szorgalomnak ezt az emlékművét, hogy az utódokról gondoskodjék a szarvasi nép állította az 1791.esztendőben.” Szarvason és környékén az első régészeti kutatások 1870-1920-ig folytak. Helyi múzeum hiányában a leletek a környező múzeumokba, a szarvasi gimnáziumba és a tanítóképzőbe kerültek. Az 1920-40-es években számottevő régészeti feltárás nem volt, jelentősek voltak viszont a Tessedik Sámuel munkásságáról megjelent forrásértékű munkák. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 1951-ben intézkedett a Szarvason létesítendő Tessedik Emlékmúzeum érdekében, annak a Tessedik Sámuelnek az emlékére, aki először vetette fel a magyar parasztság sorsának megjavítását, aki jelentős forradalmi javaslatokat hozott Széchenyi és Kossuth előfutáraként. Meg is kezdődtek az előkészítő munkák, amelyek eredményeként 1952-ben az intézmény működési engedélyt és Tessedik Sámuel Múzeum nevet viselő jogot kapott. A múzeum létrehozásában elévülhetetlen érdemei vannak Palov József egykori igazgatónak, aki 1951-től egészen 1994-ig volt igazgató. Palov József nem kevesebbet tett városa és megyéje kulturális felemelkedéséért, mint hogy- Tessedik XX. századi szellemi rokonaként- a nagy előd által alapított, egykori mezőgazdasági iskolában egy élet munkájával múzeumot hozott létre. A múzeum gyűjteményének alapját a helyi iskolákból átvett régészeti leletek, valamint a megkezdett helytörténeti és néprajzi gyűjtések képezték. A gyűjtések a következő témákra összpontosultak: Tessedik-hagyaték, paraszti gazdálkodás, szőlőművelés, állattartás, céhek, kismesterségek. A közben végzett ásatások újkőkori, réz-és bronzkori, népvándorlás- honfoglalás- és Árpád-kori lelőhelyek feltárására irányultak.

Az első állandó kiállítás – a Tessedik Sámuel Emlékkiállítás -1954-ben nyílt meg. Ezt követően a múzeum többször volt kénytelen költözni, ami továbbfejlődését gátolta. Akárcsak Szarvast Európa és a magyarság tudatába beemelő tudós lelkésznek, úgy Palov Józsefnek is nem kevés meg nem értéssel és nehézséggel kellett megküzdenie, amíg 1976-ban méltó helyet sikerült kiküzdenie szeretett múzeumának. Az utókor nem lehet eléggé hálás Neki az újkori magyar művelődéstörténet lebontásra ítélt, kiemelkedő jelentőségű műemlék- épületének megmentéséért.

Széleskörű szakmai munkálatok eredményeként jött létre 1979-ben a „Tessedik városa hajdan és ma” c. állandó kiállítás, melynek gazdag régészeti anyaga a Szarvason és környékén letelepedett népek emlékeit tárta elénk az újkőkortól a törökök kivonulásáig.

1981-ben nyílt meg Domán Imre néprajzi gyűjteményéből álló kiállítás. Dr. Domán Imre 1942-ben került Szarvasra. 40 éves állatorvosi pályafutása során a szarvasi parasztemberek gyakran ajándékozták meg használaton kívüli gazdasági eszközökkel, berendezési és egyéb néprajzi tárgyakkal. Ily módon jött létre a 2500 tárgyból álló néprajzi gyűjtemény, melyből közel 700 darabot a múzeumnak adományozott.

Tessedik régi iskolaépületének felújítását követően 1979-ben megalakult a "Tessedik városa hajdan és ma"állandó kiállítás, amely a Szarvas környékén élők történetét mutatta be a kőkortól napjainkig.