Minderről a Tessedik Sámuel Múzeum néprajzi gyűjteményének egy ritka darabja is tanúskodik, a Hódmezővásárhelyen készült (Pusztai Zsolt meghatározása alapján) pörgekalapos huszárt ábrázoló pálinkás butella, mely szépen kidolgozott formájával különleges darabnak számít a butellák sorában. Kalapja és kabátja sötétbarna, utóbbi applikált krémszínű zsinórozással díszített. Az 1872-es évszámmal ellátott butella alsó részén egykori tulajdonosának neve, „Bjelyik András” olvasható. Az Alföldön a cserépedények legnagyobb központja Hódmezővásárhely volt. Itt a mesterség virágkorában, az 1860-as években több mint 400 mester dolgozott. A város különböző részeiben lakó mesterek más-más stílusban díszítették edényeiket és másfajta edény díszítésében tűntek ki. Készítményeik között messze földön ismerték a „pálinkás butélát”. Az elterjedt mély zöld színű, lapos, szögletes formájú edényke mellett az alakos butellák készítésének is mesterei voltak. 

A butella egy üvegformát utánzó ólommázas, hordozható, „zsebbe csúsztatható” cserépedény, mely pálinka tárolására szolgált. Alakja rendkívül változatos. Lehetett ovális, lapos vagy domborodó oldallal és lappal: henger alakú; hasáb alakú, kerekített vagy széles vállal, esetleg lefelé keskenyedő alakú. Kedvelt, de az előzőknél ritkább formák a csukott könyv formájához hasonló könyvbutella, zsoltárbutella, imakönyv és az ember (női és férfi) alakot formáló butella, melyek a korongolás és a szabadkézi alakítás eljárását ötvözték. Mindig egyedileg, megrendelésre készültek, és rendszerint felirattal, évszámmal látták el őket. Rendszerint kis mennyiségben készültek egy adott alkalomra: rokon, barát vagy katonacimbora megajándékozására. Elkészítésük nagy gondosságot és viszonylag sok időt igényelt, ezért „babramunkának” tartották a mesterek. Legtöbb és legdíszesebb butella a három nagy alföldi fazekasközpontból való (Mezőcsát, Tiszafüred, Hódmezővásárhely), de készítettek butellát Mezőtúron, Szentesen, Makón, Tótkomlóson is. 

A butellák virágkora a 19. sz. második felére tehető. A formát, az alapszínt, a díszítés motívumait illetően a hódmezővásárhelyi butellák a legváltozatosabbak, a díszítmény színeit illetően azonban a legmértéktartóbbak: az alapszín mellett csupán egy-két színt alkalmaztak. Az egyszínű zöld, sárga, barna, fehér, kobaltkék butellák mellett megtaláljuk a fehér alapon kékkel díszített, a sárga vagy barna máz alatt fehér, a zöld máz alatt mangánnal díszítetteket, a zöld máz alá, a fehérbe karcolt díszítményeket.  

A 19. századból származó huszárt ábrázoló pálinkás butellát dr. Palov József 1961-ben vásárolta meg Dankó György (73 éves) szarvasi földművestől. A butella 23 cm magas, talpának átmérője 9,5 cm.